SODA blog

A Time.com napokban megjelent cikke szerint (ismét) véget ér a Facebook ingyenes marketingeszközként történő felhasználásának gyakorlata. Miről is beszélünk? Bennfentes információk szerint a közösségi oldal tovább csökkenti majd a tartalmak elérését az eddigi 10-12%-ról, majd 6%-ról akár 1-2 százalékra. 

(Fotó: Robert Galbraith—Reuters)

Mit jelent ez egy márkának?

Ha van például egy 100.000 fős rajongótáborunk, akkor eddig 6-10 ezer embert tudtunk instant módon, virális terjedés nélkül elérni, mostantól viszont meg kell elégednünk egy visszafogott 1000-2000 fős olvasótáborral - már amennyiben nem hirdetünk. 

Hogyan romlott a helyzet?

A fent leírtak tulajdonképpen egyáltalán nem jelentenek újdonságot azoknak, akik napi szinten követik a Facebook vállalati felhasználásával kapcsolatos híreket, ugyanis a közösségi oldal az elmúlt időszakban folyamatosan fogta vissza az organikus elérést. Már évekkel ezelőtt elkezdték szűrni a tartalmakat, és előbb 20-30%-os, majd 10-12%-os, legutóbb pedig februárban az átlagos 6%-os oragnikus eléréssel lehetett számolni egy átlagos márkaoldal esetében. A trend tehát világos, a Facebook szeretne pénzt kinyerni, illetve "minél relevánsabb" tartalmat biztosítani a felhasználóknak. 

Megéri-e maradni?

Joggal merül tehát fel a kérdés, hogy megéri-e maradni a csatornán? Ennek megválaszolásához minden marketinges kollégának elég azt összevetni a Facebook költésekkel, hogy mennyit költ a marketing büdzséből TV-re vagy print hirdetésekre, és ezekkel milyen eléréseket és milyen mérhető konverziót kap... Ezért itt most nem írnánk le a választ :)

A Facebook hirdetések ára ugyan oldalanként változó, azonban, aki próbálta őket, tudja, hogy meglehetősen költséghatékonyak a többi marketing eszközhöz képest. Vegyük ehhez hozzá, hogy a magyar internetezők 80%-a elérhető a csatornán, és már nincs is igazi kérdés...

Ellenszer 1: Csak pontosan használt hirdetésekkel érhetünk célba!

Azt gondolom, hogy néhány kivételtől eltekintve eddig is nyilvánvaló volt az ekkora rajongói táborral rendelkező márkák menedzsereinek, hogy az eléréshez bizony PROFESSZIONÁLIS módon kell HIRDETNI a Facebook-on. Azonban a csatornára eddig kisebb hangsúlyt helyező vállalatoknak, illetve az induló oldalak tulajdonosainak ez jelentős, és valahol fájó újdonság lehet.

Ellenszer 2: Minőségi tartalom mindenek felett!

Ahogy a közelmúltban tartott Facebook témájú konferencián is elhangzott, a közösségi oldal többek között azért "optimalizálja" a megjelenő tartalmak számát az üzenőfalon, hogy minél minőségibb, és minél relevánsabb tartalmakhoz juthassanak a fogyasztók. Elmondható tehát, hogy minden márkának, aki továbbra is sikeresen akarja használni a Facebook felületét és szeretné, ha megtérülne a befektetett energia, a MINŐSÉGI tartalmak gyártására és minél jobb terjesztésére kell törekednie, nem pedig a mennyiséget kell előtérbe helyeznie.

A sikeres Facebook kommunikáció legfontosabb sarokpontjai tehát a jövőben még nagyobb hangsúlyt kapnak. Elengedhetetlen tehát egy komoly márkának, hogy:

• professzionálisan használja a Facebook hirdetéseket,
• dolgozzon a kommunikáción dedikált munkatárs vagy ügynökség,
• gyártson vagy gyártasson professzionális, könnyen terjedő tartalmat!

A napokban botlottam bele az Index riportsorozatába a Magyarországról az USA-ba kivándorolt startupokról és alapítóikról. A Prezi, a Ustream, a Sold., a LogMeIn, és a Datemyschool mind már sikeres vagy sikervárományos cégek, alapítóik bátorsága példamutató és amit elértek bizonyítja, hogy igenis megéri nagyot álmodni.

A riportok személyes történeteken keresztül mutatják be az ottani és az itthoni vállalkozói lét különbségeit, amelyet többnyire a morál, a bátorság és a perspektívák különbözősége határoz meg. 

A riportok során az egyik legérdekesebb kérdés arra irányult, hogy el tudják-e képzelni, hogy kint élik le az életüket. Magyarországról nézve furcsának tűnhet, de kivétel nélkül mindenki azt felelte, hogy bár startupot csinálni legjobb az Államokban, az biztos, hogy hazatérnek Magyarországra.  

Mindenkinek jó szívvel ajánlom Halácsy Péter, Árvai Péter, Alexa Balázs, Lakatos Dávid, és Anka Márton történetét, mivel ők egy egyre szélesebb közösség számára testesítik meg a mai magyar valóság szuperhőseit.

Kellemes filmnézést! :)

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

A Sólyom Airways egy igazán különleges madár lett a hazai kommunikáció szép kék egén. Annyi hibát követtek el, amely elég lenne egy szép vaskos PR szakdolgozathoz. Mivel itt nincs ennyi hely, csak két apróságot emelek ki.

Hogy üzletileg mennyire jó ötlet ma magyarországon egy légitársaságot gründolni, azt nem tudom és most ez nem is lényeges. Abban viszont biztos vagyok, hogy kommunikációs szempontból lehetett volna jobban csinálni. Sőt, ennél csak jobban lehetett volna.

A helyzet ugyanis - legalábbis kommunikációs szempontból -  remek volt. A Malév csődjét olyan emberek is megsiratták, akik nemhogy malév gépen nem ültek, hanem talán ki sem mozdultak a falujukból. Valamiért a nemzeti öntudat része volt az, hogy van egy csodálatos flottánk, repkednek a gépmadarak. Amikor az utolsó napon elbúcsúztatták a gépeket egy ország szipogott.

Ebbe a (lelki) űrbe jött a hír nyár közepén, hogy lesz új magyar légitársaság. És innen még lehetett volna nyerni annak ellenére is, hogy sokan alapban szkeptikusan álltak a történethez. De tudjátok, ha jött volna a legkisebb, szegény parasztlegény, aki útnak indul a hamuba sült pogácsával és megmutatja hogy lehet itt kérem nemzeti légitársaságot csinálni, akkor azért sokan mellé álltak volna.

Fotó: Origo

De hamarosan kiderült, hogy a befektetők, tulajdonosok a szerénység helyett a lekezelő nagyképűséget választják kommunikációs iránynak. Bejelentették a Sólyom nevet, majd mutattak dizájn terveket is. Aki élt és mozgott, újságíró, civil, grafikus, innentől kezdve arról cikkezett, blogolt, posztolt, hogy miért rossz a név és hogy mennyire béna az arculat. És persze rögtön sokkal több ellenséget szereztek, ahelyett hogy maguk mellé állították volna a közvéleményt. Mondjuk akár egy olyan egyszerű húzással, hogy megszavaztatnak 3 nevet az országgal. Rögtön mindenki kicsit magáénak érezte volna a brand-et.

(Hozzá kell tennem rögtön, hogy egy termék vagy egy szolgáltatás elnevezése mindig vagy a marketing osztály vagy az ügynökség feladata kell hogy legyen, pláne egy ekkora üzletnél. Le kellene kutatni, tanulmányokat írni róla stb... Tehát a fenti ötlet is szakmai nonszensz, de az azonnali ellenállásnál és negatív pr-nál azért lényegesen jobb.)

Erre jött a magyar sajtó szokásosan rosszindulatú oknyomozói tevékenysége. Hol van bejegyezve a cég, kik a leendő befektetők, vannak-e egyáltalán ilyenek, sorolhatnám. Ezekre kevéssé reagált a cég, de aztán kiadott egy egyszerre irritáló és humoros videónyilatkozatot:

Tulajdonképpen minden szempontból izgalmas az anyag. Egyrészt 0.56-tól Lucsik János, a Sólyom Befektetési és Vagyonkezelési Holding ügyvezető igazgatója kioktatja a nézőket (leendő utasok, befektetők, érdeklődők), hogy mennyire bénák, hogy nem tudják leválasztani a Sólyom brand-et a Sólyom légitársaságtól, majd kapunk egy kis áttekintést arról, hogy mi is tartozik a brand alá majd. Fogalmazzunk úgy, nem bántóan szimpatikus az anyag.

Másrészt a videó minden szempontból gagyi. Egy profi kommunikációs videóhoz, mégha annyit is akar mondani az ügyvezető 30 másodpercben, hogy "szevasztok", akkor is egy legalább közepes csapat kell. Meg kell írni a szöveget, ki kell választani egy a társaság komolyságához vagy szerénységéhez méltó helyszínt, azt be kell világítani, sminkelni, öltöztetni kell a szereplőt és ki kell venni a kezéből a ceruzát meg a papírt, majd akár ötvenszer nekifutni a dolognak.

És igen. A jó kommunikáció, a profi csapat pénzbe kerül. De szimpatizánsokat és akár befektetőt találni e nélkül lehetetlen.

És innen már nehéz nyerni és egyre nehezebb is lesz.

Titkos és visszalépő ománi befektetők, fizetésképtelen cég, mutogatás a hatóságokra. Hajjaj!

Ha valaha el is tud indulni ez a légitársaság, hatalmas kommunikációs hátrányból teszi majd ezt. Tulajdonképpen pár hónap alatt bevezetés helyett tönkre vágták a saját márkájukat. Fel lehet ebből állni, de kell egy csapat, akik értik a dolgukat, mert az látszik, hogy kommunikációban ők nem fognak így szárnyalni.

Nem akarok fanyalogni, mert nem szokásom, sőt, de az iskolakezdés kapcsán a hazai közösségi médiában megjelent tartalmak, hát hogy is mondjam, nem igazán okoznak “aha-élmény”-t. Vagy csak nem találtam meg a legjobbakat? Íme az áldozatok egy hiperszubjektív górcső alatt...

A marketingesek legtöbb esetben a hátuk közepére sem kívánják a nyarat, mert a nyaraláson és a fesztiválokon kívül nem nagyon van miről írni/kampányolni. Ha meg még nem is tudják összekötni az adott termékkel és szolgáltatással ezeket az eseményeket, akkor meg aztán totális uborkaszezonra vannak kárhoztatva. És akkor még az ügyfelek házsártjairól nem is beszéltünk.

Égi áldásként várja szerintem sok szakember a szeptembert, amikor végre rá lehet ugrani az iskolakezdés/ősz kombóra, mint egy végre odadobott koloncra és a végletekig le lehet csupaszítani a témát, csakhogy némi látogatottságot vagy bevételt generáljanak a nihilnek tűnő nyár után. Nos, a felhozatalt látva sokaknál még nem múlt el a balatoni hekk utáni kajakóma, vagy a fürdőzés túlságosan kiszívta belőlük a kreatív vénát, ugyanis a hazai közösségi média iskolakezdéssel kapcsolatos felhozatala igencsak langyosra sikeredett egy-két kivételtől eltekintve. Áruházakat, termékeket és egyéb oldalakat szondáztam és nem nagyon bukkantam olyan tartalomra, ami meghatározó lehetne ebben a szürke hírfolyamban. Nézzük a konkrétumokat:

A Tesco továbbra is csak eladni-eladni-eladni akar, nem igazán érdekli más vonal. Saját ruhamárkáját nyomatja az akcióvadász droidoknak, akik miután kiköltekeztek az iskolaszerek piacán, talán még kaphatóak egy-egy, maximum 30%-os kedvezményre, bár a kommentek alapján nem úgy tűnik.

Aha-faktor: 10/0

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=527572943981596&set=a.220594538012773.54171.208854949186732&type=1

A Tesco-val ellentétben a Spar már jobban érzi a facebook lényegét és megpróbál az érzelmekre hatni egy gyerekes képpel. Tudjuk ugye, hogy gyerekkel, kisállattal, cukisággal szinte bármit el lehet adni, a Spar most mégsem „értékesít", hanem csak like-ot küld a diákoknak. A szándék és az ötlet jó, a megvalósítás stockfotós és kábé közepes.

Aha-faktor: 10/3

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=660107733999401&set=a.197225226954323.52405.166408453369334&type=1

A Lidl facebook adminjai az előző példákhoz képest haladónak számítanak, ugyanis egy posztba annyi praktikus és előnyös dolgot pakoltak, amennyit csak lehetett: kérdést tesznek fel, amire lájkkal vagy hozzászólással lehet reagálni, és a posztolt kép sem annyira tipikus és iskolatáskás, továbbá plusz pont jár a képen elhelyezett logóért, még ha az nem is igazán illik oda stílusában.

Aha-faktor: 10/5

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=517833174960124&set=a.264356243641153.63334.232211436855634&type=1

Az IKEA „Szép őszt, vidám tanévkezdést kívánunk!" szövegével nem lőtt mellé, nem kockáztattak, így lett szürkén átlagos. De hogy a képpel milyen mondanivalójuk volt, az számomra rejtély marad. Oké, hogy jön az ősz, meg esőkabát, meg hasonlók, de azért szerintem az IKEA tud ennél jobbat is. Nem érte volna nagy veszteség a világot, ha ez most nem, vagy nem így jelenik meg.

Aha-faktor: 10/3

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=710108185681445&set=a.556686311023634.147740.554058754619723&type=1

És akkor jöjjenek a termékek. A Coca-Cola pont lesz...a, hogy iskolakezdés van, csak annyit bírt észrevenni, hogy megint hétfő, amire reflektálni kell, mert az a mumus és különben is. Bedobták a mosolyfegyvert meg egy kólásüveg alakzatban elrendezett pozitív kifejezés-halmazt, aztán hagyták, hadd kajálja a nép. Azoknak meg nem ízlett - lásd lájkok száma.

Aha-faktor: 10/2

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10152641427988306&set=a.99394368305.88399.40796308305&type=1

A Milka mostanában olyan lett, mint egy érzelgős angolkisasszony, sziruppal leöntött habos-babos szövegekkel. A mostani viszont nem ezért verte ki a biztosítékot nálam. Úgy tűnik valami nagyon nagyot akartak írni, amiből ez lett: „Beköszöntött az ősz, sárgulnak a levelek, kezdődik az iskola... Ünnepeld meg kellő gyengédséggel az új évszak kezdetét egy tábla ínycsiklandó Milka csokival! Te melyik ízt választottad a mai kezdéshez?" Tényleg nem vették észre, hogy a hangulatában igencsak negatív felütés után hogyan jöhet az, hogy ünnepeljünk? Vagy ez volt a koncepció? Akkor viszont jogosan jár a dupla fekete pont. A kép meg tulajdonképpen semmilyen, meg sem próbálták összehozni a posztban említett témákkal. Legalább ha levelekkel leborították volna azt a csokikupacot...

Aha-faktor: 10/2

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=570787046289694&set=a.151561454878924.22766.140200852681651&type=1

A Pöttyös Túró Rudi legújabb kihívója, a Milx elővette a klasszikus fekete táblát és ráfirkantott néhány sulis dolgot, amely kontextusba mintegy belehelyezte önmagát. Szólt még néhány szót az étkezésről, amiből véletlenül sem maradhat ki a Milx, aztán ennyi. Semmi rizikó, de agyon sem lájkolták a posztot.

Aha-faktor: 10/2

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=545660488823068&set=a.513006585421792.1073741828.481402351915549&type=1

A Soproninál védőital gyanánt valószínűleg saját terméküket csapolják az italautomatából, ugyanis csak annak tudható be egy ilyen pihent poszt. A képi megvalósítást inkább hagyjuk, a Petőfi-opusz sajátos átirata elég izzadságszagú, és véleményem szerint azt sem volt túl szerencsés a termékről leírni, hogy nehéz cipelni. A delíriumhoz bizony nem könnyű hozzájutni.

Aha-faktor: 10/3

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=711760135505805&set=a.208284285853395.64046.208283862520104&type=1

És az egyéb kategória, amiben személyes kedvencem tanyázik, de előtte még hadd teremtsem le a Humoros képek szerkesztőjét felelőtlensége miatt. Suliban unatkozás tipikus esetére ugyanis egy olyan házilag, ceruzákból és irodaszerekből összebarkácsolható csúzlit ajánl képpel megturbózva, ami a régi időkből ismert papírgolyó, radír és egyéb ártalmatlan dolgok kilövésére alkalmas szerkezetekkel ellentétben, szabályosan ceruzát lő ki, kábé mint egy mini nyílpuska. Kérem szépen, gondolkodni luxus? Nem mindenki fogja a radíros végével lőni a ceruzát, helló!

Aha-faktor: 10/0

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=582200871818128&set=a.433408646697352.92503.433274813377402&type=1

A Szomszédok Forever képéhez nem fűzök kommentárt, magáért beszél:

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=496661473748760&set=a.417100055038236.93567.417095358372039&type=1

Aha-faktor: lehet 10/10?

Ha találtatok ti is a témával kapcsolatos, megjelenítésre érdemes bejegyzéseket, ne habozzatok megosztani velünk, még mi is keressük az igazit!

Háborognak az amerikai tinédzserek, hogy semmibe veszi őket a legnagyobb közösségi oldal. Aztán amikor regisztrálnak, fanyalognak, hogy az nem is jó nekik. Ezért átpártoltak egy halál egyszerű felületre. Ami szerintük biztonságosabb mint a Facebook. Vagy nem… 

A közelmúltban jelent meg a mashable.com oldalon egy 13 éves new york-i tini olvasói levele, amiben azt fejtegeti, hogy a Facebook-nak „nem kellenek” a tinik. Sőt, a levélíró még a jelenség okát is tudni véli. Nézzük meg, hol is tart a legnagyobb közösségi oldal és a felnövekvő generáció közötti (v)iszony! 

13-as karika

A Facebook nem tiniknek készült, ez nem titok. A regisztrációs korhatár 13 év, ha valaki fiatalabb azt előbb utóbb kiszűrik és hopp, pá közösség. Persze simán túl lehet járni a Facebook eszén is, hiszen a regisztrációnál olyan születési adatot adhatunk meg, amilyet csak akarunk. Viszont utána még mindig fennáll a veszély, hogy lebukjon az illető.

Ők mégsem ezért fanyalognak. Ha lehet általánosítani a mashable.com-on megjelent vélemény írója alapján, akkor globális – vagy minimum amerikai - jelenségről beszélünk, ami nem feltétlenül probléma. Legalábbis a Facebook-nak. A 13 éves Ruby Karp ugyanis azt állítja, hogy a Facebook nem veszi figyelembe a tiniket, nincs szüksége rájuk. Ez annyira talán nem is újdonság, annál inkább a magyarázat. Ruby szerint ugyanis a Facebook időpocsékolás. Ezt akkor érthetjük meg igazán, ha a fiatalok közösségi média használati szokásait boncolgatjuk kicsit.

A Facebook az ciki. Meg ilyenek.

Ami egy kicsit skizofrén. Amikor még én is tinédzser voltam, faltam az újdonságokat, mindig valami változásra, valami újra volt szükségem, feltételezem, ez most sincs másként, sőt! A pörgés is alap egy fiatalnál, minél gyorsabban minél többet akarnak. Ezzel szemben viszont azon nyafognak, hogy a Facebook állandóan változik és nagyon bonyolult, nem úgy, mint a Twitter, ami szinte kezdettől fogva ugyanolyan és tök egyszerű. És mivel ők időközben kellőképpen be lettek oltva az Instagrammal és egyéb, korhatárhoz nem köthető közösségi felülettel (Twitter, Vine), ezért mire odajutottak, hogy Facebook account-juk legyen, már cikinek számított csatlakozni, mert az kb. a szülők és nagyszülők gyűjtőoldala lett.

Van másik!

Ez felvet egy újabb indokot, hogy miért is nem akarnak csatlakozni és miért választják inkább az USA-ban oly népszerű Snapchat-et. Gondoljunk csak bele, ez az a kor, amikor még egy csomó mindent tiltanak, még egy csomó mindent nem szabad, ellenben a tinik azokat már kiforrottan művelik. Például a bulizást, az ivást és egyéb dolgokat. És ugye mivel már mindenki rendelkezik kép és videó rögzítésre alkalmas telefonnal, ezért ezeket az alkalmakat biztos, hogy mindig dokumentálja valaki, aki aztán meg is osztja valamilyen közösségi oldalon. De a tinik sem hülyék, megtalálták a kaliforniai egyetemisták által kifejlesztett Snapchat-et, ami egy egyszerű fotós üzenetküldő applikáció azzal a fontos extrával, hogy a küldött képek 10 másodperc után megsemmisítik önmagukat. Mint a Mission: Impossible filmsorozat változatában.  Így simán meg lehet szórni az ismerősöket olyan képekkel, amiket lehet, hogy később már nem publikálnának sehol. Arra persze nem gondolnak, hogy az újabb telefonokban már van screenshot funkció, sőt, utóbb kiderült, hogy a képek nem is semmisülnek meg, hanem a telefonokból kisebb munka árán kibányászhatók.

Információözön?

Még az is a bajuk, hogy túl sok az információ a Facebook-on, meg a hirdetés, amikre ők nem kíváncsiak. Annak ellenére, hogy jelentős fogyasztói réteget képviselnek. Csak kicsit kéne beleásniuk magukat a Facebook adatvédelmi és egyéb beállításaiba és egyből barátságosabb lenne a felület. De hát el sem jutnak idáig, mert könnyen és gyorsan kell nekik minden.

Ezek után érthető, hogy miért nem fókuszál a Facebook a tinikre. Megvárja inkább, hogy benőjön a fejük lágya, ne beszéljenek hülyeségeket, kicsit lelassuljanak és felnőjenek a közösségi oldalhoz.