A Sólyom Airways egy igazán különleges madár lett a hazai kommunikáció szép kék egén. Annyi hibát követtek el, amely elég lenne egy szép vaskos PR szakdolgozathoz. Mivel itt nincs ennyi hely, csak két apróságot emelek ki.
Hogy üzletileg mennyire jó ötlet ma magyarországon egy légitársaságot gründolni, azt nem tudom és most ez nem is lényeges. Abban viszont biztos vagyok, hogy kommunikációs szempontból lehetett volna jobban csinálni. Sőt, ennél csak jobban lehetett volna.
A helyzet ugyanis - legalábbis kommunikációs szempontból - remek volt. A Malév csődjét olyan emberek is megsiratták, akik nemhogy malév gépen nem ültek, hanem talán ki sem mozdultak a falujukból. Valamiért a nemzeti öntudat része volt az, hogy van egy csodálatos flottánk, repkednek a gépmadarak. Amikor az utolsó napon elbúcsúztatták a gépeket egy ország szipogott.
Ebbe a (lelki) űrbe jött a hír nyár közepén, hogy lesz új magyar légitársaság. És innen még lehetett volna nyerni annak ellenére is, hogy sokan alapban szkeptikusan álltak a történethez. De tudjátok, ha jött volna a legkisebb, szegény parasztlegény, aki útnak indul a hamuba sült pogácsával és megmutatja hogy lehet itt kérem nemzeti légitársaságot csinálni, akkor azért sokan mellé álltak volna.
Fotó: Origo
De hamarosan kiderült, hogy a befektetők, tulajdonosok a szerénység helyett a lekezelő nagyképűséget választják kommunikációs iránynak. Bejelentették a Sólyom nevet, majd mutattak dizájn terveket is. Aki élt és mozgott, újságíró, civil, grafikus, innentől kezdve arról cikkezett, blogolt, posztolt, hogy miért rossz a név és hogy mennyire béna az arculat. És persze rögtön sokkal több ellenséget szereztek, ahelyett hogy maguk mellé állították volna a közvéleményt. Mondjuk akár egy olyan egyszerű húzással, hogy megszavaztatnak 3 nevet az országgal. Rögtön mindenki kicsit magáénak érezte volna a brand-et.
(Hozzá kell tennem rögtön, hogy egy termék vagy egy szolgáltatás elnevezése mindig vagy a marketing osztály vagy az ügynökség feladata kell hogy legyen, pláne egy ekkora üzletnél. Le kellene kutatni, tanulmányokat írni róla stb... Tehát a fenti ötlet is szakmai nonszensz, de az azonnali ellenállásnál és negatív pr-nál azért lényegesen jobb.)
Erre jött a magyar sajtó szokásosan rosszindulatú oknyomozói tevékenysége. Hol van bejegyezve a cég, kik a leendő befektetők, vannak-e egyáltalán ilyenek, sorolhatnám. Ezekre kevéssé reagált a cég, de aztán kiadott egy egyszerre irritáló és humoros videónyilatkozatot:
Tulajdonképpen minden szempontból izgalmas az anyag. Egyrészt 0.56-tól Lucsik János, a Sólyom Befektetési és Vagyonkezelési Holding ügyvezető igazgatója kioktatja a nézőket (leendő utasok, befektetők, érdeklődők), hogy mennyire bénák, hogy nem tudják leválasztani a Sólyom brand-et a Sólyom légitársaságtól, majd kapunk egy kis áttekintést arról, hogy mi is tartozik a brand alá majd. Fogalmazzunk úgy, nem bántóan szimpatikus az anyag.
Másrészt a videó minden szempontból gagyi. Egy profi kommunikációs videóhoz, mégha annyit is akar mondani az ügyvezető 30 másodpercben, hogy "szevasztok", akkor is egy legalább közepes csapat kell. Meg kell írni a szöveget, ki kell választani egy a társaság komolyságához vagy szerénységéhez méltó helyszínt, azt be kell világítani, sminkelni, öltöztetni kell a szereplőt és ki kell venni a kezéből a ceruzát meg a papírt, majd akár ötvenszer nekifutni a dolognak.
És igen. A jó kommunikáció, a profi csapat pénzbe kerül. De szimpatizánsokat és akár befektetőt találni e nélkül lehetetlen.
És innen már nehéz nyerni és egyre nehezebb is lesz.
Titkos és visszalépő ománi befektetők, fizetésképtelen cég, mutogatás a hatóságokra. Hajjaj!
Ha valaha el is tud indulni ez a légitársaság, hatalmas kommunikációs hátrányból teszi majd ezt. Tulajdonképpen pár hónap alatt bevezetés helyett tönkre vágták a saját márkájukat. Fel lehet ebből állni, de kell egy csapat, akik értik a dolgukat, mert az látszik, hogy kommunikációban ők nem fognak így szárnyalni.
