SODA blog

Hello! Ezen a blogon egy teljesen új szemléletű ügynökségcsoport, a SODA Group szakembereinek írásait olvashatod. Ami szerintünk érdekes lehet a kreatív szakmában, a médiában vagy a weben, azt itt megtalálod. Nem fröcsögünk, hanem gondolkodunk. Így írunk mi.

Friss topikok

Címkék

Közösség

Ügynökségeink

OANDER Media

OANDER

Ergonómiai tervezés, User interface design és fejlesztés,
Online üzletfejlesztési stratégia

Webtown Informatika

Webtown

Szoftverfejlesztés, Portálfejlesztés, IT tanácsadás, Rendszerintegráció, SEO

PlotPoint Kreatív

PlotPoint

Filmgyártás, Digitális trükkök, Branding, Copywriting, Outdoor és print kreatív

Clue Communication

Clue PR

Klasszikus és online PR, social media menedzsment, stratégiai tervezés

Kapcsolat

Telefon: 06-1/319-1663

Sajtó: sajto@sodagroup.hu

A kommunikációs szakma Hollywoodba megy

2013.09.04. 16:07 Körömi János

Soós Petra

Tudunk-e olyan témát mondani, amire még nem figyelt fel a mozi világa? Valószínűleg nem. Így van ez a kommunikációs iparral is. A kérdés már csak az: Mennyire láttat reális képet erről a szakmáról a sztárokat felvonultató, sikerfilmeket árasztó ipar?

Három produkció kapcsán keressük erre a választ. Először a hollywoodi ábrázolásba repülünk, majd Európa felé kanyarodva folytatjuk utunkat egy reklámcég életének, majd egy gyászos történelmi esemény kommunikálásának megfigyelésével.


A gátlástalan

A mezőny legerősebb filmje (szerintünk) egyértelműen a Jason Reitman rendezésében készült Köszönjük, hogy rágyújtott! (Thank You for Smoking, 2005). 

Főhősünk, Nick Naylor (Aaron Eckhart) a közönség ellenszenvét kiváltó Dohánykutatási Akadémia szóvivője, akik azon fáradoznak, hogy bizonyítsák: a dohányzás valójában nem okoz függőséget.

A meggyőzés legfőbb eszköze a beszéd, mely az első osztályú PR-es tökélyre fejlesztett adottsága is egyben. Alapelvei egyszerűek és nagyszerűek, hiszen “Az ördög ügyvédjéhez” hasonlóan, számára sem jelent gondot a lehetetlen, esetünkben egy olyan termék népszerűsítése, ami naponta 12.000 használó életét követeli. Két fő stratégiája tehát: “vond kétségbe mások szavát”, illetve “ha helyesen érvelsz, sosem tévedsz”.

A dohányipar egyik célja, hogy az egyébként vitathatatlan valóságot, miszerint a cigaretta igenis káros, ne lehessen bizonyítani, vagy legalábbis ennek elhitetése a fogyasztókkal. Továbbá, hogy a dohányzás legyen “menő, mindenki számára hozzáférhető és okozzon függőséget”. 

A szégyentelen profi lyukat beszél az emberek hasába, csőbe húz, ha kell hátba támad, pörgő nyelvével eltereli a figyelmet az aktuális témáról, de a rákos Marlboro Man hallgatásának megvásárlása sem áll távol tőle.

A film végén a Hollywood által oly szívesen használt fabula értelmében a pimasz szóvivő felmond ugyan, mégis tökéletes példája marad annak, hogy a jó PR-es csodákra képes.

A megtévesztés színtere

Brian De Palma egy berlini reklámcég keszekusza világába kalauzolja nézőket, ahol egy dolog biztos: semmi és senki nem az, aminek látszik.

A Gyilkos vágyak címmel ellátott film megismertet minket a manipulatív, ranglétrán feljebb kúszni vágyó, azonban átütő ötlet híján lévő, örömét mások megalázásában lelő dívával (Rachel McAdams), valamint egy kreatív, ártatlan(nak tűnő) alkalmazottal (Noomi Rapace). Előbbi csőbe húzza utóbbit, a siker kulcsának nevezhető tervét sajátjaként adja el, minek következtében rögtön meg is sajnáljuk szegény beosztottat, ám lehet elhamarkodott döntést hozunk. 

Amennyiben kizárólag erre az alkotásra hagyatkozva alkotunk képet a kommunikációs ügynökségek életéről, könnyen elmehet a kedvünk ettől a szférától, tehát inkább ne tegyük. A film szerint ugyanis egy ilyen munkahely életét a szerelmi háromszögek, kegyetlen hátbatámadások, mások folyamatos megtévesztése és néha még saját magunk becsapása, illúziókba ringatása jellemzi.

Percek alatt egy ördögi körben találjuk magunkat, hiszen a munkatársait sakkban tartó főnökasszony hiába válik a saját játszmájának áldozatává mikor a megsértett kollegina bosszúhadjáratba kezd, a képkockák peregnek tovább. A bábjátékos szerepét azonnal átveszi a soron következő, nincs megállás, kiszállni akkor sincs esélyünk, ha dolgunk végeztével egy kis nyugalomra vágynánk. A cég életében vagy benne van valaki, de akkor nyakig, vagy egy asztal előtt ülve, esetleg néha kávét főzve vegetál, ami valljuk be, nem túl vonzó egy fiatal, ambiciózus személy számára.

De Palma újdonsága végig egy sötét, komor helyet tár fel előttünk, ahol a fizikai erőszak látszik a problémák egyetlen lehetséges megoldásának, amely a karma elméletéhez hűen újabb és újabb gondokat generál. A szereplők előbb-utóbb mind a zsarolás uralta életformában találják magukat, részben mint elszenvedői, részben mint okozói. Optimizmusnak helye nincs, a karakterek nem tanulnak hibáikból, és hiába a nyitott befejezés, a néző a folytatásban sem látja ennek esélyét. 

 

Taktikák harca

Utolsó megállóként utazzunk kicsit a múltba, egész pontosan vissza, 1997-be. A királynő (The Queen, 2006) című film egy hét eseményeit mutatja be, Diana hercegnő halálától a temetésig terjedő intervallumban.

A mozi rögtön két alternatívát is kínál a kérdésre: Mégis hogyan közöljék a tragédiát a nyilvánosság felé?

Az egyik oldalon találhatjuk a királyi családot, akik elzárkóznak a médiában való szereplés minden formája elől. Ennek megfelelően a palotából semmi hivatalos nem kerül ki, még azt sem lehet tudni, tart-e valaki beszédet, hiszen ez magánügy, amire a protokoll vonatkozik, vitának helye nincs!

Újabb probléma merül fel a temetés kapcsán, hűen az előbbi állásponthoz a ceremóniát is privát jellegűnek szánják, hiszen “Minél kevesebb szó esik erről, annál jobb”.

A lakosság értetlenül áll a Helen Mirren játszotta királynő döntése előtt, akit egyébként Oscar-díjjal jutalmaztak a szakmabeliek alakításáért, és véleményét, miszerint undorító ez a hallgatás, nem fél hangoztatni. Ugyancsak vitára ad okot a fel nem húzott zászló, illetve a család Skóciában zajló vakációja. Anglia változást akar, míg a királynő továbbra sem reagál az őt együttérzés hiányával vádoló hírekre.

Ezzel szemben találjuk a frissen miniszterelnökké választott Tony Blair-t, akit a (sajnálatos módon) hírnevét újabban csillogó vámpírként erősítő Michael Sheen testesít meg. A hercegnő még csak egy órája távozott az élők sorából, ám szorgos segítői máris nekifogtak beszédének megírásához.

Álláspontja szerint: Diana, a nép hercegnője, hatalmas népszerűségnek örvendett, ezért engedni kell, hogy a nyilvánosság is osztozhasson a gyászban. 

A mű jól bemutatja, hogy sokszor nem egyértelmű egy esemény helyes bemutatásának módja, több tényezőt kell figyelembe venni, mint gondolnánk.

Arra, hogy ebben az esetben melyik volt a járhatóbb út, választ kapunk másfél óra elteltével, hiszen II. Erzsébet ellátogat a palotához, majd beszédet mond, ezzel visszanyerve népszerűségét. Eközben Tony Blair-t kevés híján hőssé avanzsálták, és a monarchia megmentője szerepben tetszeleg.

A filmet szépen keretbe foglalja a miniszterelnök látogatása, amely során elhangzik egy fontos tanulság, a nép véleménye nagy hirtelenséggel tud változni, erre pedig tekintettel kell lenni.

Mint tudjuk, a mozi világában az eladás a lényeg és ebből a szempontból erősebbek az izgalmas, konfliktusokkal telepakolt filmek, mint egy 90 percnyi cukorsziruppal nyakon öntött mű, azonban az mégis különös, hogy ennyire negatívan tekintenek az alkotók erre a munkakörre. Vagy ez lenne a szomorú valóság? Egyáltalán létezik-e olyan határ ebben a szakmában, aminek túllépése már tényleg erkölcsi bűncselekménynek tekinthető?

komment

Egy mosószer kalandjai a használt ruhákkal

2013.08.30. 16:35 Szintai Molnár Péter

Bevallom férfiasan, hogy járok turkálóba. Ha nem is ez a fő hobbim, de körül szoktam nézni néhány havonta. Sokkal izgalmasabb pólókat, ingeket lehet találni ott öt négyzetméteren, mint két-három pláza több ezer négyzetméterén. És igen, azt is figyelem, hogy milyen kommunikációs eszközöket használnak. Pár éve egy tökéletes mosóporos promócióra lettem figyelmes.

bonux.jpg

Nem tudom, hogy a marketingeseknek vagy az ügynökségnek jár-e a dícséret, a lényeg az, hogy végre el mertek szakadni a mosóporok esetében (is) általános felülpozicionálástól. Persze nem azt mondom, hogy Tahi-Tóth Lászlóval ezt ne tették volna meg már korábban és szerepeltetésével ne lőtték volna be jól a célcsoportukat, de még ezt is sikerült pontosítaniuk.

A Bonux 2011-ben ugyanis úgy döntött, hogy Budapest egyik nagy turkálóhálózat, a Háda üzleteiben tart promóciót. A működése is rémesen egyszerű volt: aki minimum 2000 Ft értékben vásárolt, az egy-két mosásra elegendő tesztcsomagot kapott a Bonux legújabb termékéből.

Ehhez persze nyomtattak szórólapokat és az eladáshelyen is kommunikáltak, pl. a tükörre is került matrica, amiért külön plusz pont jár a kreatív csapatnak.

Bátor lépés volt ez a gazdasági válságban egy márkától? Szerintem igen. Megértette saját célcsoportjának igényeit? Megtalálta az utat az új termék bemutatásához? Határozottan igen.

Sajnos sokszor tapasztalom azt, hogy a marketing osztályon ülők azt várják tőlünk, ügynökségen dolgozóktól, hogy őket varázsoljuk el a kreatívjainkkal és az ötleteinkkel. Olyan anyagokat választanak ki, amelyek nekik tetszenek, sokszor akár a kutatások eredményét is félresöpörve. 

Csakhogy ők nem járnak turkálóba. És ez nem baj, ha tudják, hogy nem ők a termékük célcsoportja.

komment

Daloló reklámok 1.

2013.07.25. 13:30 Szintai Molnár Péter

Az utóbbi években kevés zenés reklám születik, pedig évtizedeken keresztül hittek a reklámozók a muzsika erejében. Vajon egy dalocskával lehet jól kommunikálni, vagy igaz az a reklámos mondás, miszerint "Ha nincs mondanivalód, akkor énekelj!". Kerestem néhány izgalmas reklámot az elmúlt 20 évből, amelyben dalra fakadnak. De mivel túl sokat találtam így több posztra bontottam szét a termést. Ez most az első adag.

Itt van például egy remek darab a Posta Banktól. A szenzációs négyest az ország fele fütyülte a kilencvenes években.

Alig lehet hozzátenni valamit ehhez a Sugár reklámhoz:

Ismeretlenebb, de szuper anyag a Pesti Műsor rap-reklámja 2.18-tól jóval Geszti Péter előtt készült:

Ezt pedig mindenki ismeri, aki élt már a 80-as években...

Jöjjünk le a retróról, de maradjunk az üdítőknél!

Bár a Márka is életérzést szeretett volna eladni a maga szerény eszközeivel, de a Coca-Cola egészen mást gondolt erről. Az eredeti 1989-ben készült, nálunk is angolul futott, tulajdonképpen csak egy packshot került a végére.

A hosszú amerikai változat

És a rövidebbre vágott magyar, 0.45-től:

A Coca-Coláról is később készítek egy külön posztot, mert ők annyira komolyan gondolták a zenét a reklámjaikban, hogy többb slágert is adtak a világnak.

A Mizo viszont a gyerekek körében kedvelt Alma zenekarral húzta el a Túró Rudi nótáját pár éve.

A Pick reklámját valaki vagy nagyon szereti vagy nagyon utálja. A Hukklét és a Taxidermiát is jegyző Pálfi György rendezte.

És van egy dalóló reklám, ami annyira rettenetes volt, hogy a Monthy Python is megirigyelte volna. Viszont sehol nem találtam. Ez - ha jól emlékszem - a Coop "Jó szomszéd" musical-paródia szpotja. Ha valaki tudja hol lelhető fel, ne fogja vissza magát és árulja el!

komment

Radó Mátyás: Útravaló jótanácsok pályakezdő újságíróknak

2013.07.22. 17:02 Körömi János

Az utóbbi hetekben-hónapokban meglepő e-mail-eket kapok számomra teljesen ismeretlen újságíróktól. Egymás után jelentkeznek be különböző napilapok szerkesztői, gazdasági-közéleti újságírók, webes szerkesztők és televíziós szakemberek (!), hogy álláslehetőség iránt érdeklődjenek produkciós üzletágunk háza táján. 10-15 éves szakmai tapasztalattal rendelkező, ma már állástalan profikról van szó, akik dermesztő hosszúságú szakmai önéletrajzzal a zsebükben sem érzik kvalifikáción alulinak egy fiatal divatmédium szerkesztőségébe való jelentkezést. Ilyenkor ambivalens érzések keverednek bennem. Vajon ennyire vonzó kis csapatunk szakmai renoméja, vagy tényleg ekkora baj van a tartalomipar-bizniszben? Noha meggyőződésem, hogy abban, amit csinálunk, abszolút az élbolyban vagyunk, ezúttal az utóbbira tippelek.

Kedves Olvasóm! Kommunikációt vagy újságírást tanulsz? Aggódsz, hogy nem találsz olyan munkát, amit a felsőoktatási felvételi során a jelentkezési lap kitöltésekor megálmodtál magadnak? Nem önbizalomhiányban szenvedsz, a fejfájásra minden okod megvan. Felsőoktatási túlképzés és a médiaipar üzleti modelljeinek válsága idején zörög a bokor rendesen az újságírószakmában, rettentő nehéz lesz elhelyezkedned. Pályakezdő létedre ráadásul cső profikkal kell versenyre kelned.

Nagyon rossz mindezt egy ilyen magas hozzáadott értékű, kivételesen izgalmas szakmában látni. Kis kitérőt téve hát a Thinkonline cikkeinek tipikus témáitól, alább néhány apró jótanácsal szolgálnék azon hallgatóknak, akik szerkesztőként, újságíróként, tudósítóként tervezik megalapozni karrierjüket, vagy ambicionálják, hogy ha bekerülnek valahová, ne kerüljenek rövid idő alatt lapátra. Ám hogy előbb elvegyem mindenki életkedvét, következzen egy gyors expozé arról, hogy meglátásom szerint mi is az oka a munkaerőpiaci fennforgásnak.

Az elhelyezkedési esélyeidet alakító piaci trendek

  • Nyomtatott sajtó – A napilapok és magazinok két bevételi forrással rendelkeznek: hirdetési és terjesztési árbevétel. Egyik bevételi stream szénája sem áll túl rózsásan. A reklámpiaci tortából a nyomtatott sajtó 2009-ben még 31%-ot hasított ki. Egy év alatt ez 27%-ra csökkent, 2011-re vonatkozóan pedig már 24-25%-os előrejelzéssel is találkoztam. Ennek részben hirdetéspiaci-hatékonysági okai vannak, részben pedig az, hogy évtizedes távlatban tényleg kevesebb nyomtatott médiaterméket fogyasztunk, így a print hirdetési felületek értéke inflálódik. Az országos napilapok mélyrepülésben vannak, a megyei napilapok még úgy ahogy állják a sarat. A magazinok terén azért biztatóbb a helyzet, de ők sem menekülnek az előfizetések csökkenése elől. Tudvalevő, hogy a terjesztési árbevétel is két részből tevődik össze: az előfizetésekből és a lapárus terjesztésből. Sajnos azok, akik még stabil sajtótermék-fogyasztók, egyre kisebb arányban hajlandók előfizetésben lapot rendelni, és inkább a standokon veszik meg az olvasnivaló portékát. Ez nagy gond. Ahhoz ugyanis, hogy egy tipikus sajtótermékből lapárus terjesztésben eladj 100 darabot, ki kell szállítanod 120-130-at. Vagyis 100 eladott példányon rajta van 130 darab gyártási és logisztikai költsége. Így ha a terjesztési árbevétel elmozdul a lapárus terjesztés felé, csökken a kiadók egy eladott lapon realizált profitja. Ergo, a print kiadók minden tekintetben ráfordítás-csökkentésekre kényszerülnek. A papír világpiaci ára adott, a gyártási költségeket már nem lehet tovább optimalizálni. Egyetlen dologhoz tudnak hozzányúlni: a személyi költségekhez.
  • Televízió – A televíziós szakmában a közelmúltig egy aránytalanul nagy foglalkoztatónak számított az állam. Talán hallottál róla, a királyi TV-nél brutális elbocsátások kezdődtek (ennek közpolitikai és etikai megítélése nem ennek a cikknek a témája). Ez azt eredményezi, hogy idén év végéig közel annyi televíziós szakember kerül az utcára, mint amennyi a két nagy kertévénél nagyságrendileg összesen dolgozik. Hosszú évek kérdése, mire ezt a munkaerő-túlkínálatot a piac felszívja, ha egyáltalán erre sor kerül a közeljövőben. Kis tematikus csatornáknál esetleg el lehet helyezkedni, de őket a nagyoknál koncentrált hirdetéspiaci költések és tonnányi tematikus adót behozó, közelgő digitális átállás szorongatja. A televíziós szakmában ezért könnyű elhelyezkedésre ne számíts! Több évtizedes szakmai múlttal rendelkező TV-sek sem találnak magunka állást…
  • Rádió – Noha a rádióhallgatás itthon nem zuhan oly mértékben, mint a print, a piac nagyon szét van aprózódva, a rádiók nem nyereségesek. A probléma gyökere itt az egycsatornás bevételi modellben keresendő. A rádiót ingyen hallgatod, vagyis az üzemeltetőknek hirdetésekből kell fenntartaniuk a produkciót. A két országos frekvenciával rendelkező nagynál jelentős hirdetési költések csapódnak le, de a frekvenciák – oly emlékezetes – megszerzéséért annyira magas frekvenciadíjakba kellett belemenniük, hogy komoly kérdés a nyereséges működtethetőségük. Vannak még veszteséges alapítványi rádiók és még veszteségesebb kis, helyi adók, ahol lehet próbálkozni. Mindazonáltal én azt gondolom, hogy mindközül a rádió van a legnagyobb veszélyben. És ne felejtsük el: itt is mamutméretű munkaadó az embereket egymás után kirugdosó állam, vagyis rádiós szakemberekből is nagy a tolongás.
  • Online média – Az internetes tartalomszolgáltatás egy furcsa dilemmában van. Hiába növekszik folyamatosan az elérés és hiába nő az online hirdetési árbevétel, a nagy, horizontális portálok nem tudnak nyereségesen működni. Meglepő, de egy, a hírversenyben magát komolyan vevő online tartalomszolgáltató költségei bőven egy napilapéhoz mérhetőek, azzal a rettentő fontos különbséggel, hogy itt nincs terjesztési árbevétel. Vagyis az online média a hirdetési piactól függ. Jól jelzi a helyzet komolyságát, hogy a két legnagyobb hírportál is (Index, Origo) a híresztelések szerint milliárdos veszteséget termel. Az online médiában a tartalomfogyasztás erősen eltolódott a kisebb, tematikus (vertikális) site-ok irányába, de ezt a hirdetéspiaci költések egyelőre nem tudták követni, a kis site-okat összefogó sales house-ok jellemzően nem képesek az igazán nagy országos kampányok lekötésére. Igazán komoly elérésű tematikus portfoliót pedig eddig még nem épített fel senki. Mindezt tetézi a rettentő nagy árverseny, amelyet a tradicionális médiumok generálnak az internettel szemben, szorongatva az online kiadókat. Az internetes hirdetési piacot tovább formálja, hogy nagyon megerősödtek a direkt hirdetők, akik display helyett a Google és Facebook hirdetéseket vásárolják. Van néhány stabil szereplő a piacon, de manapság ezen a téren is a költségcsökkentések, elbocsátások jellemzőek. Az online médiapiacon erőteljes tulajdonosi koncentráció várható, a méretgazdaságossági szinergiákat kihasználó fúziók és akvizíciók pedig jellemzően elbocsátásokkal járnak együtt.
  • Hírügynökségek – A hírügynökségi piacot itthon nagyon meghatározza az ugyancsak állami tulajdonú MTI, amely a többi, piaci alapon működő szereplő üzleti lehetőségeit gyakorlatilag lenullázza azzal, hogy elkezdi ingyen szolgáltatni a tartalmat. Van néhány tematikus tartalmi ügynökség, amelyik megél, de ezek üzleti modellje lényegében az, hogy olcsóbban adják a tartalmat a médiatulajdonosok számára, mint amennyiért ők elő tudnák állítani azt. Így a hírügynökség akkor tud fennmaradni, ha a padló közelében tartja a gyártási (azaz alapvetően személyi) ráfordításait.

A tartalomiparban végbemenő – munkavállalói szempontból kedvezőtlen – piaci trendekről kisregényt tudnék írni, de mivel nem kenyerem sem a siránkozás, sem a pánikkeltés, a sort itt abba is hagyom. Következzenek a beígért tanácsok, amikkel szolgálni tudok!

1. Tanulj meg elképesztően jól írni!

Triviálisnak tűnhet, pedig nem az. Rendszeresen elképedek azon, hogy verbális és írott kommunikációban mennyire felkészületlen fiatalok áramlanak ki az újságíró képzésekről. Ugye teljesen egyértelmű, hogy ha nem tudsz profin, gyorsan, hatékonyan és szellemesen kommunikálni, akkor semmi keresnivalód a kommunikációs szakmában?

Az íráskészség sokban hasonlít a járás elsajátításához: gyakorolni kell, és egyre jobban fog menni. Minél többet írsz, annál nagyobb rutint szerzel benne. A legjobb módszer, ha indítasz egy blogot (bármilyen témában, ami érdekel). Szoktasd rá magad arra, hogy rendszeresen publikálnod kell és alakíts ki egy saját stílust, amivel megkülönbözteted magad! Eleinte nagyon nehezen fog menni, vért és verejtéket fogsz izzadni, de meglátod, fokozatosan, lassan (nagyon lassan) könnyebb lesz. A kiváló íráskészség egy olyan kellék, ami a jövőbeli munkaadóid számára evidens, és a hiánya azonnal szembeötlő. Irány hát a blog.hu / postr.hu vagy telepíts saját domain alá egy WordPress blogot, és kezdj el posztolni!

2. Specializálódj!

Jól írni sokan tudnak. Komoly hozzáadott értéket tenni egy hír mögé már kevesebben. A tartalomiparban ma már olyan mértékű kínálattal találkoznak a médiafogyasztók, hogy az egyediség minden eddiginél nagyobb szerephez jut. Médiatulajdonosként gazdaságilag irracionális, őrült vállalkozás olyan tartalmak gyártását finanszírozni, amelyet az olvasók máshol is megkapnak, így ha speciális hozzáadott értéket tudsz szolgáltatni, értékes újságíró leszel.

A médiaipar bármely területét is szemeted ki magadnak, a legnagyobb esélyed akkor lesz, ha van egy terület, amiben profi vagy, és ennek ékes bizonyítékával is tudsz szolgálni. Ásd bele magad egy olyan témába, ami közel áll hozzád, és tanuld ki! Járj konferenciákra, rendezvényekre! Tök mindegy, hogy ez a téma a politika, gazdaság, sport, divat vagy éppen a kultúra – a lényeg, hogy ezen a területen építsd fel a szakmai „énbrand”-edet. Ha pedig már úgyis blogot indítasz, akár elkezdhetsz publikálni is! Nagyon jól néz majd ki a szakmai önéletrajzodban a specializációd kifejtése, és a témában írt cikkeid linkjeinek gyűjteménye.

3. Ismerd meg és értsd meg a hirdetési piac működését!

A reklámpiac a médiaipar valamennyi szegmensét és formátumát így vagy úgy áthatja; a hirdetési árbevétel nélkülözhetetlen eleme bármilyen médiatermék pénzügyi fenntarthatóságának. Így aztán sokkal értékesebb munkavállalóvá válsz, ha nyitott vagy e terület felé is, és érted a médiatermékek üzleti modelljét. Két lépés előnyt jelent, ha tudod, miként működik egy médiaügynökség, mit csinál egy sales house, mi a különbség a listaár és a net-net ár között, és ha csípőből vágod az egyes médiatermékek árazási logikáját, vagy éppen reklámpiaci trendjeit. A hirdetési piac ismerete akkor is kötelező, ha eszed ágában sincs hirdetések értékesítésével vagy vásárlásával foglalkozni. Ebből származik majd ugyanis a fizetésedet biztosító bevétel. A Te munkád (az általad gyártott tartalom) azt a célt szolgálja majd, hogy hirdetési felületeket adjanak el mellé. Te rábíznád a házad felhúzását egy olyan építőmunkásra, akinek fogalma sincs arról, hogy az építmény milyen célból készül?

4. Tanuld meg a webes technológiai alapjait!

Szerinted mennyi az esélye annak, hogy 10 év múlva az írásaid nyomtatásban jelennek majd meg? És annak, hogy digitális formátumban? Nemcsak jó tartalmat kell gyártani, de azokat jól is kell kiszerelni, kihasználva a technológia / felület adta lehetőségeket. Különben az egész olyan lesz, mintha a Don Pérignon-t promóciós bögrékbe töltenénk.

Rettenetesen fontos, hogy elsajátítsd a webes technológia alapjait, e nélkül ugyanis nem fogod érteni azt a környezetet, amiben dolgozol. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy kezdj el portálokat fejleszteni, de mindenképp ülj be olyan szemináriumokra, ahol egyszerű weblapokat kell összeraknod vagy Photoshopot használnod. 2011-et írunk, látni sem akarok olyan újságírót, aki nem hallott még a HTML-ről, nem tudja, miért nem jelenik meg a flash banner az iPhone-ján, hogyan kell beilleszteni egy cikkbe egy YouTube videót, miként működik egy Facebook Like gomb és mi a különbség az adserver és a webserver között. A digitális média korszakában nagyon frusztrálóak tudnak lenni azok az újságírók, akik nincsenek tisztában az ötleteik, igényeik fejlesztési vonatkozásával, vagy egy olyan platformra dolgoznak, aminek nem értik a működését.

5. Tanulj egy kis vezetéselméletet!

A jó újságírót az különbözteti meg a vérprofitól, hogy az utóbbi képes csapatban dolgozni, vagy akár csapatot vezetni. Belőlük lesznek a főszerkesztők, vezető szerkesztők, és társaik. A médiaiparban minden előrejelzés szerint gigászi koncentráció fog lezajlani. A kis kiadók száma csökken, a mamut médiavállalatok sok területen kisajátítják a piacot. (Nincs ezzel semmi baj, ilyen a kapitalizmus.) Ez számodra azt jelenti, hogy jó eséllyel nem egy néhány fős, kis csapatban fogsz dolgozni, hanem egy rohadt nagy szerkesztőségi newsdesk kellős közepén (vagy ahhoz kapcsolódó külsős újságíróként). Még ha nem is ambicionálod, hogy a ranglétrán különösebben felfelé lépdelj, a nagy, integrált (többcsatornás) szerkesztőségek működésének rutinszerű átlátását a vezetéselméleti ismeretek nagyban segíteni fogják.

6. Légy magad is aktív médiafogyasztó!

Hegyi beszédnek tűnhet, úgyhogy rövid leszek. Nyitnod kell minden médiatípus és formátum felé. Mostantól kezdve szánj napi egy órát aktív médiafogyasztásra, amiben legyen benne a Portfolio.hu-tól kedzve a HVG-n át Joshi Bharat-on keresztül a Való Világig minden, amit csak lefed a hazai médiaipar spektruma, és amit el tudsz érni! Meg kell ismerned, hogy milyen médiatermékeket fogyaszt a tömeg, a felső tízezer, a pórnép, a fiatal, az idős, a fővárosi, a vidéki, a művelt, a prosztó, stb. Bevallom, én például csak 2-3 hazai hírportált böngészgetek. Emellett 2 hetilapot olvasok rendszeresen és néhány külföldi szakmédiumot és blogot követek nyomon. De én nem készülök újságírónak, úgyhogy megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy a médiapiaci tartalomkínálat csak egy szánalmasan elenyésző szeletét ismerjem testközelből.

7. Készülj fel arra, hogy vállalkozó leszel!

A tartalomipar egyik jellegzetes vonatkozása, hogy a médiumok egy viszonylag zárt, stabil szerkesztői bázissal dolgoznak, amelyet külsős újságírók laza, ám egyre nagyobb „felhője” vesz körül. Ma már egyre kevésbé jellemző, hogy egy újságíró csak egy médiumnak dolgozik, a piac elmozdult a „külsős”, vállalkozó szerkesztők irányába. Nem jó ez így, tudom én, de tisztában kell lenni ennek a pénzügyi okaival. Ha bejelentett alkalmazottként dolgozol valahol, a személyi költségeid rettenetesen nagy részét elviszi az állam (tudod, adók, járulékok, meg hasonlók), így aztán ne lepődj meg, ha külsős újságírói státuszt ajánlanak majd neked. Nem árt felkészülni arra, ha előbb utóbb számlaképessé kell válnod, ami bizonyos pénzügyi alapismeretek megszerzésével jár együtt.

8. Irány a szakmai gyakorlat!

A legtöbb kommunikációs képzésnél a diploma megszerzésének feltétele egy 3-6 hónapos kötelező szakmai gyakorlat elvégzése. Ez nem elég. Menj el minél több helyre, és lehetőleg már másodévtől szoktasd rá magad a folyamatos munkára! A szakmai gyakorlat során egy vasat sem fogsz keresni, sokszor szar munkát kapsz majd és erősen kétséges, hogy a gyakorlati idő lejárta után helyben tudsz-e maradni állandó munkatársként. Viszont a legfontosabb, versenyelőnyt jelentő indikátor az újságírói piacon az, hogy hány médiumnál dolgoztál, milyen tapasztalatod van és milyen hosszú a publikációs listád. Ráadásul a gyakorlat a legjobb terep arra, hogy elkezd felépíteni a szakmai kapcsolatrendszeredet. Úgyhogy sose legyen büdös az ingyen munka, ha azzal saját magadat építed fel!

Mondjuk ki: a kommunikációs sulik legjava valóságos szabadidőközpont. A BKF és társaik nem éppen arról híresek, hogy félholtra terhelik a hallgatóikat. Úgyhogy ha egy állásinterjún megkérdezik tőled, hogy az érettségi óta eltelt X év alatt miért csak 3 hónapig dolgoztál, szar kifogás lesz, hogy a suli mellett nem volt rá időd. Én például nem fogom benyelni…

9. Tartsd meg a politikai függetlenség látszatát!

Mielőtt ezen utolsó tanácsomat tamáskodva fogadnád, javaslom, számolj egy kicsit! Hány olyan médiumot ismersz Magyarországon, amelyik nem elfogult politikailag egyik vagy másik irányba sem? Vedd számításba a napilapokat, televíziós csatornákat, rádiókat, online portálokat is, sőt, az állami tulajdonú médiumokat is! Nincs is olyan sok, ugye? A legtöbb médiatermék ide vagy oda besorolható. És mivel ezen a piacon nem tudhatod, hogy végül hol fogsz kikötni, nem lehetsz biztos benne, hogy jövőbeli munkaadóddal azonos politikai platformon éljeneztek és szitkozódtok-e majd. Újságíróként ráadásul jó esetben függetlennek, objektívnek kell majd lenned.

A legjobb módszer, ha a politikai hovatartozásod nincsen a homlokodra tetoválva. Úgyhogy kapd le a Facebook-ról a Fidelitas gyűlésen készült képeket és az „I love Gyurcsány” feliratokat is! Hidd el, csak ártanak neked. (Ja, és ha azt hiszed, hogy állásinterjú előtt reménybeli munkaadóid nem csekkolják le az összes elérhető közösségi média profilidat, akkor rettenetesen naiv vagy. Úgyhogy a félpucéran a saját hányásodban fetrengő képeidtől is szabadulj meg!)

Elkeseredtél?

Ne tedd! Az újságíró szakma és a médiaipar egy hihetetlenül izgalmas terület, amely éppen nagy változásokon megy keresztül. Senki sem látja a végét, de minden szereplőjét alkalmazkodásra, helyezkedésre kényszeríti. Ettől még az újságírás lényegében ugyanaz, ami eddig is volt: egy nagyon magas hozzáadott értékű tevékenység, amely beágyazódva a mindennapi élet vérkeringésébe mindig is a figyelem középpontjában marad. Have fun!

Szerző: Radó Mátyás

komment

Törje-zúzza autóját! - avagy egy több évtizedes reklám hatásai

2013.07.08. 17:00 Szintai Molnár Péter

Előfordulhat, hogy az ember úgy dönt: betöri a saját autójának jobb első ablakát. Az események szerencsétlen alakulása - kulcs és 8 hónapos gyerek bent, többiek kint - és egy nagy levegő után a szilánkokat szedegetve viszont már azon gondolkodik, hogy ki fogja ezt megcsinálni egy hosszú hétvégén, vagy a lehető leghamarabb. És akkor beugrik egy régi rádióreklám…

Magát a reklámot most csak szövegesen tudom leírni, valahogy így nézett ki:

(Fékcsigorgás, csattanás, csörömpölés)

VO:

Törje-zúzza autóját! De azután hozzánk hozza!

Zilahi Autoglas, Szolnok Százados út 2.

A kilencvenes évek közepén-végén még Szolnokon laktam, ahol akkoriban élték romantikus fénykorukat a helyi kereskedelmi rádiók. A fenti reklámot szerintem legalább ötszázszor hallottam.

Több érdekesség is van ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy 10-15 év távlatából emlékszem a reklámra. A másik, hogy amikor szükségem volt a szolgáltatásra, pontosan elő tudtam rántani valami nagyon mély bugyorból az információt. Nem emlékeztem egyébként a cég nevére, csak a reklámra és hogy autóüveg javítással foglalkoznak és hogy az él bennem, hogy Szolnokon ők a profik. Ha valakiknek lesz ford oldalüvegük, vagy a föld alól is kerítenek, az csak ez a cég lehet. Egy keresés a google-ban és azonnal be is ugrott: persze hogy a Zilahi.

A harmadik érdekesség, hogy ismerve a helyi viszonyokat nem volt brief, a reklám elkészítését nem előzték meg kutatások, nem reklámügynökség készítette ezt a munkát. Egyszerűen beesett a kérés a rádióhoz (ami az azóta már nem létező Rádió 2000 lehetett), ahol az egyik zseniális hangmérnök, Hám Tibor valakivel ezt kitalálta, felvették és mehetett adásba.

Évekig.

Amiben biztos vagyok, hogy nem egyedi az eset. És most nem arra gondolok, hogy mások is be szokták törni a saját ablakukat. Hanem arra, hogy évente tucatszámra készülhetnek olyan helyi reklámok vidéki műhelyekben, amelyek kifejezetten a helyi közösséget szólítják meg és soha nem kerülnek nagyobb közönség elé. És legyenek bármennyire hatékonyak, kreatívak, soha nem vesznek részt semmilyen versenyen vagy fesztiválon. 

Pedig a fenti reklám már akkoriban is tetszett, mert kiugrott a többi közül. És ahogy kiderült, hosszú távon is működött a felidézés, és ez a lényeg. Hiszen valószínűleg kevesen voltak azok, akiknek azonnal kellett autóüveggel kapcsolatos szolgáltatás. De a reklám hatására Szolnokon elég sokan megjegyezték, hogy ha autóüveg, akkor Zilahi.

És még két fontos dolog: azt is lemeccseltem magamban, hogy mi történt volna akkor, ha sok-sok évvel ezelőtt nem reklámozott volna ilyen hatékonyan ez a cég? Az én szempontomból semmi: hazajövök valahogy pestre a kitörött üvegű autóval és megcsináltatom azzal a szervízzel, ami a legközelebb van. Tehát ha csak egy béna reklámot hallottam volna mondjuk szolgáltatások felsorolásával és egy kecsegtető, de akkor teljesen felesleges ajánlattal, ami miatt egyáltalán nem jegyeztem volna meg a reklámot és a hirdető nevét, akkor az a pénz, amit elköltöttem a javíttatásra, most egy pesti vállalkozónál landolt volna.

Egy szó mint száz: a KKV szektornak ugyanúgy szüksége van a kreativitásra és a jól felidézhető reklámokra, mint a multiknak. Nem szabad kispórolni az ötletet és az időt.

komment

süti beállítások módosítása