SODA blog

Hello! Ezen a blogon egy teljesen új szemléletű ügynökségcsoport, a SODA Group szakembereinek írásait olvashatod. Ami szerintünk érdekes lehet a kreatív szakmában, a médiában vagy a weben, azt itt megtalálod. Nem fröcsögünk, hanem gondolkodunk. Így írunk mi.

Friss topikok

Címkék

Közösség

Ügynökségeink

OANDER Media

OANDER

Ergonómiai tervezés, User interface design és fejlesztés,
Online üzletfejlesztési stratégia

Webtown Informatika

Webtown

Szoftverfejlesztés, Portálfejlesztés, IT tanácsadás, Rendszerintegráció, SEO

PlotPoint Kreatív

PlotPoint

Filmgyártás, Digitális trükkök, Branding, Copywriting, Outdoor és print kreatív

Clue Communication

Clue PR

Klasszikus és online PR, social media menedzsment, stratégiai tervezés

Kapcsolat

Telefon: 06-1/319-1663

Sajtó: sajto@sodagroup.hu

Radó Mátyás: Útravaló jótanácsok pályakezdő újságíróknak

2013.07.22. 17:02 Körömi János

Az utóbbi hetekben-hónapokban meglepő e-mail-eket kapok számomra teljesen ismeretlen újságíróktól. Egymás után jelentkeznek be különböző napilapok szerkesztői, gazdasági-közéleti újságírók, webes szerkesztők és televíziós szakemberek (!), hogy álláslehetőség iránt érdeklődjenek produkciós üzletágunk háza táján. 10-15 éves szakmai tapasztalattal rendelkező, ma már állástalan profikról van szó, akik dermesztő hosszúságú szakmai önéletrajzzal a zsebükben sem érzik kvalifikáción alulinak egy fiatal divatmédium szerkesztőségébe való jelentkezést. Ilyenkor ambivalens érzések keverednek bennem. Vajon ennyire vonzó kis csapatunk szakmai renoméja, vagy tényleg ekkora baj van a tartalomipar-bizniszben? Noha meggyőződésem, hogy abban, amit csinálunk, abszolút az élbolyban vagyunk, ezúttal az utóbbira tippelek.

Kedves Olvasóm! Kommunikációt vagy újságírást tanulsz? Aggódsz, hogy nem találsz olyan munkát, amit a felsőoktatási felvételi során a jelentkezési lap kitöltésekor megálmodtál magadnak? Nem önbizalomhiányban szenvedsz, a fejfájásra minden okod megvan. Felsőoktatási túlképzés és a médiaipar üzleti modelljeinek válsága idején zörög a bokor rendesen az újságírószakmában, rettentő nehéz lesz elhelyezkedned. Pályakezdő létedre ráadásul cső profikkal kell versenyre kelned.

Nagyon rossz mindezt egy ilyen magas hozzáadott értékű, kivételesen izgalmas szakmában látni. Kis kitérőt téve hát a Thinkonline cikkeinek tipikus témáitól, alább néhány apró jótanácsal szolgálnék azon hallgatóknak, akik szerkesztőként, újságíróként, tudósítóként tervezik megalapozni karrierjüket, vagy ambicionálják, hogy ha bekerülnek valahová, ne kerüljenek rövid idő alatt lapátra. Ám hogy előbb elvegyem mindenki életkedvét, következzen egy gyors expozé arról, hogy meglátásom szerint mi is az oka a munkaerőpiaci fennforgásnak.

Az elhelyezkedési esélyeidet alakító piaci trendek

  • Nyomtatott sajtó – A napilapok és magazinok két bevételi forrással rendelkeznek: hirdetési és terjesztési árbevétel. Egyik bevételi stream szénája sem áll túl rózsásan. A reklámpiaci tortából a nyomtatott sajtó 2009-ben még 31%-ot hasított ki. Egy év alatt ez 27%-ra csökkent, 2011-re vonatkozóan pedig már 24-25%-os előrejelzéssel is találkoztam. Ennek részben hirdetéspiaci-hatékonysági okai vannak, részben pedig az, hogy évtizedes távlatban tényleg kevesebb nyomtatott médiaterméket fogyasztunk, így a print hirdetési felületek értéke inflálódik. Az országos napilapok mélyrepülésben vannak, a megyei napilapok még úgy ahogy állják a sarat. A magazinok terén azért biztatóbb a helyzet, de ők sem menekülnek az előfizetések csökkenése elől. Tudvalevő, hogy a terjesztési árbevétel is két részből tevődik össze: az előfizetésekből és a lapárus terjesztésből. Sajnos azok, akik még stabil sajtótermék-fogyasztók, egyre kisebb arányban hajlandók előfizetésben lapot rendelni, és inkább a standokon veszik meg az olvasnivaló portékát. Ez nagy gond. Ahhoz ugyanis, hogy egy tipikus sajtótermékből lapárus terjesztésben eladj 100 darabot, ki kell szállítanod 120-130-at. Vagyis 100 eladott példányon rajta van 130 darab gyártási és logisztikai költsége. Így ha a terjesztési árbevétel elmozdul a lapárus terjesztés felé, csökken a kiadók egy eladott lapon realizált profitja. Ergo, a print kiadók minden tekintetben ráfordítás-csökkentésekre kényszerülnek. A papír világpiaci ára adott, a gyártási költségeket már nem lehet tovább optimalizálni. Egyetlen dologhoz tudnak hozzányúlni: a személyi költségekhez.
  • Televízió – A televíziós szakmában a közelmúltig egy aránytalanul nagy foglalkoztatónak számított az állam. Talán hallottál róla, a királyi TV-nél brutális elbocsátások kezdődtek (ennek közpolitikai és etikai megítélése nem ennek a cikknek a témája). Ez azt eredményezi, hogy idén év végéig közel annyi televíziós szakember kerül az utcára, mint amennyi a két nagy kertévénél nagyságrendileg összesen dolgozik. Hosszú évek kérdése, mire ezt a munkaerő-túlkínálatot a piac felszívja, ha egyáltalán erre sor kerül a közeljövőben. Kis tematikus csatornáknál esetleg el lehet helyezkedni, de őket a nagyoknál koncentrált hirdetéspiaci költések és tonnányi tematikus adót behozó, közelgő digitális átállás szorongatja. A televíziós szakmában ezért könnyű elhelyezkedésre ne számíts! Több évtizedes szakmai múlttal rendelkező TV-sek sem találnak magunka állást…
  • Rádió – Noha a rádióhallgatás itthon nem zuhan oly mértékben, mint a print, a piac nagyon szét van aprózódva, a rádiók nem nyereségesek. A probléma gyökere itt az egycsatornás bevételi modellben keresendő. A rádiót ingyen hallgatod, vagyis az üzemeltetőknek hirdetésekből kell fenntartaniuk a produkciót. A két országos frekvenciával rendelkező nagynál jelentős hirdetési költések csapódnak le, de a frekvenciák – oly emlékezetes – megszerzéséért annyira magas frekvenciadíjakba kellett belemenniük, hogy komoly kérdés a nyereséges működtethetőségük. Vannak még veszteséges alapítványi rádiók és még veszteségesebb kis, helyi adók, ahol lehet próbálkozni. Mindazonáltal én azt gondolom, hogy mindközül a rádió van a legnagyobb veszélyben. És ne felejtsük el: itt is mamutméretű munkaadó az embereket egymás után kirugdosó állam, vagyis rádiós szakemberekből is nagy a tolongás.
  • Online média – Az internetes tartalomszolgáltatás egy furcsa dilemmában van. Hiába növekszik folyamatosan az elérés és hiába nő az online hirdetési árbevétel, a nagy, horizontális portálok nem tudnak nyereségesen működni. Meglepő, de egy, a hírversenyben magát komolyan vevő online tartalomszolgáltató költségei bőven egy napilapéhoz mérhetőek, azzal a rettentő fontos különbséggel, hogy itt nincs terjesztési árbevétel. Vagyis az online média a hirdetési piactól függ. Jól jelzi a helyzet komolyságát, hogy a két legnagyobb hírportál is (Index, Origo) a híresztelések szerint milliárdos veszteséget termel. Az online médiában a tartalomfogyasztás erősen eltolódott a kisebb, tematikus (vertikális) site-ok irányába, de ezt a hirdetéspiaci költések egyelőre nem tudták követni, a kis site-okat összefogó sales house-ok jellemzően nem képesek az igazán nagy országos kampányok lekötésére. Igazán komoly elérésű tematikus portfoliót pedig eddig még nem épített fel senki. Mindezt tetézi a rettentő nagy árverseny, amelyet a tradicionális médiumok generálnak az internettel szemben, szorongatva az online kiadókat. Az internetes hirdetési piacot tovább formálja, hogy nagyon megerősödtek a direkt hirdetők, akik display helyett a Google és Facebook hirdetéseket vásárolják. Van néhány stabil szereplő a piacon, de manapság ezen a téren is a költségcsökkentések, elbocsátások jellemzőek. Az online médiapiacon erőteljes tulajdonosi koncentráció várható, a méretgazdaságossági szinergiákat kihasználó fúziók és akvizíciók pedig jellemzően elbocsátásokkal járnak együtt.
  • Hírügynökségek – A hírügynökségi piacot itthon nagyon meghatározza az ugyancsak állami tulajdonú MTI, amely a többi, piaci alapon működő szereplő üzleti lehetőségeit gyakorlatilag lenullázza azzal, hogy elkezdi ingyen szolgáltatni a tartalmat. Van néhány tematikus tartalmi ügynökség, amelyik megél, de ezek üzleti modellje lényegében az, hogy olcsóbban adják a tartalmat a médiatulajdonosok számára, mint amennyiért ők elő tudnák állítani azt. Így a hírügynökség akkor tud fennmaradni, ha a padló közelében tartja a gyártási (azaz alapvetően személyi) ráfordításait.

A tartalomiparban végbemenő – munkavállalói szempontból kedvezőtlen – piaci trendekről kisregényt tudnék írni, de mivel nem kenyerem sem a siránkozás, sem a pánikkeltés, a sort itt abba is hagyom. Következzenek a beígért tanácsok, amikkel szolgálni tudok!

1. Tanulj meg elképesztően jól írni!

Triviálisnak tűnhet, pedig nem az. Rendszeresen elképedek azon, hogy verbális és írott kommunikációban mennyire felkészületlen fiatalok áramlanak ki az újságíró képzésekről. Ugye teljesen egyértelmű, hogy ha nem tudsz profin, gyorsan, hatékonyan és szellemesen kommunikálni, akkor semmi keresnivalód a kommunikációs szakmában?

Az íráskészség sokban hasonlít a járás elsajátításához: gyakorolni kell, és egyre jobban fog menni. Minél többet írsz, annál nagyobb rutint szerzel benne. A legjobb módszer, ha indítasz egy blogot (bármilyen témában, ami érdekel). Szoktasd rá magad arra, hogy rendszeresen publikálnod kell és alakíts ki egy saját stílust, amivel megkülönbözteted magad! Eleinte nagyon nehezen fog menni, vért és verejtéket fogsz izzadni, de meglátod, fokozatosan, lassan (nagyon lassan) könnyebb lesz. A kiváló íráskészség egy olyan kellék, ami a jövőbeli munkaadóid számára evidens, és a hiánya azonnal szembeötlő. Irány hát a blog.hu / postr.hu vagy telepíts saját domain alá egy WordPress blogot, és kezdj el posztolni!

2. Specializálódj!

Jól írni sokan tudnak. Komoly hozzáadott értéket tenni egy hír mögé már kevesebben. A tartalomiparban ma már olyan mértékű kínálattal találkoznak a médiafogyasztók, hogy az egyediség minden eddiginél nagyobb szerephez jut. Médiatulajdonosként gazdaságilag irracionális, őrült vállalkozás olyan tartalmak gyártását finanszírozni, amelyet az olvasók máshol is megkapnak, így ha speciális hozzáadott értéket tudsz szolgáltatni, értékes újságíró leszel.

A médiaipar bármely területét is szemeted ki magadnak, a legnagyobb esélyed akkor lesz, ha van egy terület, amiben profi vagy, és ennek ékes bizonyítékával is tudsz szolgálni. Ásd bele magad egy olyan témába, ami közel áll hozzád, és tanuld ki! Járj konferenciákra, rendezvényekre! Tök mindegy, hogy ez a téma a politika, gazdaság, sport, divat vagy éppen a kultúra – a lényeg, hogy ezen a területen építsd fel a szakmai „énbrand”-edet. Ha pedig már úgyis blogot indítasz, akár elkezdhetsz publikálni is! Nagyon jól néz majd ki a szakmai önéletrajzodban a specializációd kifejtése, és a témában írt cikkeid linkjeinek gyűjteménye.

3. Ismerd meg és értsd meg a hirdetési piac működését!

A reklámpiac a médiaipar valamennyi szegmensét és formátumát így vagy úgy áthatja; a hirdetési árbevétel nélkülözhetetlen eleme bármilyen médiatermék pénzügyi fenntarthatóságának. Így aztán sokkal értékesebb munkavállalóvá válsz, ha nyitott vagy e terület felé is, és érted a médiatermékek üzleti modelljét. Két lépés előnyt jelent, ha tudod, miként működik egy médiaügynökség, mit csinál egy sales house, mi a különbség a listaár és a net-net ár között, és ha csípőből vágod az egyes médiatermékek árazási logikáját, vagy éppen reklámpiaci trendjeit. A hirdetési piac ismerete akkor is kötelező, ha eszed ágában sincs hirdetések értékesítésével vagy vásárlásával foglalkozni. Ebből származik majd ugyanis a fizetésedet biztosító bevétel. A Te munkád (az általad gyártott tartalom) azt a célt szolgálja majd, hogy hirdetési felületeket adjanak el mellé. Te rábíznád a házad felhúzását egy olyan építőmunkásra, akinek fogalma sincs arról, hogy az építmény milyen célból készül?

4. Tanuld meg a webes technológiai alapjait!

Szerinted mennyi az esélye annak, hogy 10 év múlva az írásaid nyomtatásban jelennek majd meg? És annak, hogy digitális formátumban? Nemcsak jó tartalmat kell gyártani, de azokat jól is kell kiszerelni, kihasználva a technológia / felület adta lehetőségeket. Különben az egész olyan lesz, mintha a Don Pérignon-t promóciós bögrékbe töltenénk.

Rettenetesen fontos, hogy elsajátítsd a webes technológia alapjait, e nélkül ugyanis nem fogod érteni azt a környezetet, amiben dolgozol. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy kezdj el portálokat fejleszteni, de mindenképp ülj be olyan szemináriumokra, ahol egyszerű weblapokat kell összeraknod vagy Photoshopot használnod. 2011-et írunk, látni sem akarok olyan újságírót, aki nem hallott még a HTML-ről, nem tudja, miért nem jelenik meg a flash banner az iPhone-ján, hogyan kell beilleszteni egy cikkbe egy YouTube videót, miként működik egy Facebook Like gomb és mi a különbség az adserver és a webserver között. A digitális média korszakában nagyon frusztrálóak tudnak lenni azok az újságírók, akik nincsenek tisztában az ötleteik, igényeik fejlesztési vonatkozásával, vagy egy olyan platformra dolgoznak, aminek nem értik a működését.

5. Tanulj egy kis vezetéselméletet!

A jó újságírót az különbözteti meg a vérprofitól, hogy az utóbbi képes csapatban dolgozni, vagy akár csapatot vezetni. Belőlük lesznek a főszerkesztők, vezető szerkesztők, és társaik. A médiaiparban minden előrejelzés szerint gigászi koncentráció fog lezajlani. A kis kiadók száma csökken, a mamut médiavállalatok sok területen kisajátítják a piacot. (Nincs ezzel semmi baj, ilyen a kapitalizmus.) Ez számodra azt jelenti, hogy jó eséllyel nem egy néhány fős, kis csapatban fogsz dolgozni, hanem egy rohadt nagy szerkesztőségi newsdesk kellős közepén (vagy ahhoz kapcsolódó külsős újságíróként). Még ha nem is ambicionálod, hogy a ranglétrán különösebben felfelé lépdelj, a nagy, integrált (többcsatornás) szerkesztőségek működésének rutinszerű átlátását a vezetéselméleti ismeretek nagyban segíteni fogják.

6. Légy magad is aktív médiafogyasztó!

Hegyi beszédnek tűnhet, úgyhogy rövid leszek. Nyitnod kell minden médiatípus és formátum felé. Mostantól kezdve szánj napi egy órát aktív médiafogyasztásra, amiben legyen benne a Portfolio.hu-tól kedzve a HVG-n át Joshi Bharat-on keresztül a Való Világig minden, amit csak lefed a hazai médiaipar spektruma, és amit el tudsz érni! Meg kell ismerned, hogy milyen médiatermékeket fogyaszt a tömeg, a felső tízezer, a pórnép, a fiatal, az idős, a fővárosi, a vidéki, a művelt, a prosztó, stb. Bevallom, én például csak 2-3 hazai hírportált böngészgetek. Emellett 2 hetilapot olvasok rendszeresen és néhány külföldi szakmédiumot és blogot követek nyomon. De én nem készülök újságírónak, úgyhogy megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy a médiapiaci tartalomkínálat csak egy szánalmasan elenyésző szeletét ismerjem testközelből.

7. Készülj fel arra, hogy vállalkozó leszel!

A tartalomipar egyik jellegzetes vonatkozása, hogy a médiumok egy viszonylag zárt, stabil szerkesztői bázissal dolgoznak, amelyet külsős újságírók laza, ám egyre nagyobb „felhője” vesz körül. Ma már egyre kevésbé jellemző, hogy egy újságíró csak egy médiumnak dolgozik, a piac elmozdult a „külsős”, vállalkozó szerkesztők irányába. Nem jó ez így, tudom én, de tisztában kell lenni ennek a pénzügyi okaival. Ha bejelentett alkalmazottként dolgozol valahol, a személyi költségeid rettenetesen nagy részét elviszi az állam (tudod, adók, járulékok, meg hasonlók), így aztán ne lepődj meg, ha külsős újságírói státuszt ajánlanak majd neked. Nem árt felkészülni arra, ha előbb utóbb számlaképessé kell válnod, ami bizonyos pénzügyi alapismeretek megszerzésével jár együtt.

8. Irány a szakmai gyakorlat!

A legtöbb kommunikációs képzésnél a diploma megszerzésének feltétele egy 3-6 hónapos kötelező szakmai gyakorlat elvégzése. Ez nem elég. Menj el minél több helyre, és lehetőleg már másodévtől szoktasd rá magad a folyamatos munkára! A szakmai gyakorlat során egy vasat sem fogsz keresni, sokszor szar munkát kapsz majd és erősen kétséges, hogy a gyakorlati idő lejárta után helyben tudsz-e maradni állandó munkatársként. Viszont a legfontosabb, versenyelőnyt jelentő indikátor az újságírói piacon az, hogy hány médiumnál dolgoztál, milyen tapasztalatod van és milyen hosszú a publikációs listád. Ráadásul a gyakorlat a legjobb terep arra, hogy elkezd felépíteni a szakmai kapcsolatrendszeredet. Úgyhogy sose legyen büdös az ingyen munka, ha azzal saját magadat építed fel!

Mondjuk ki: a kommunikációs sulik legjava valóságos szabadidőközpont. A BKF és társaik nem éppen arról híresek, hogy félholtra terhelik a hallgatóikat. Úgyhogy ha egy állásinterjún megkérdezik tőled, hogy az érettségi óta eltelt X év alatt miért csak 3 hónapig dolgoztál, szar kifogás lesz, hogy a suli mellett nem volt rá időd. Én például nem fogom benyelni…

9. Tartsd meg a politikai függetlenség látszatát!

Mielőtt ezen utolsó tanácsomat tamáskodva fogadnád, javaslom, számolj egy kicsit! Hány olyan médiumot ismersz Magyarországon, amelyik nem elfogult politikailag egyik vagy másik irányba sem? Vedd számításba a napilapokat, televíziós csatornákat, rádiókat, online portálokat is, sőt, az állami tulajdonú médiumokat is! Nincs is olyan sok, ugye? A legtöbb médiatermék ide vagy oda besorolható. És mivel ezen a piacon nem tudhatod, hogy végül hol fogsz kikötni, nem lehetsz biztos benne, hogy jövőbeli munkaadóddal azonos politikai platformon éljeneztek és szitkozódtok-e majd. Újságíróként ráadásul jó esetben függetlennek, objektívnek kell majd lenned.

A legjobb módszer, ha a politikai hovatartozásod nincsen a homlokodra tetoválva. Úgyhogy kapd le a Facebook-ról a Fidelitas gyűlésen készült képeket és az „I love Gyurcsány” feliratokat is! Hidd el, csak ártanak neked. (Ja, és ha azt hiszed, hogy állásinterjú előtt reménybeli munkaadóid nem csekkolják le az összes elérhető közösségi média profilidat, akkor rettenetesen naiv vagy. Úgyhogy a félpucéran a saját hányásodban fetrengő képeidtől is szabadulj meg!)

Elkeseredtél?

Ne tedd! Az újságíró szakma és a médiaipar egy hihetetlenül izgalmas terület, amely éppen nagy változásokon megy keresztül. Senki sem látja a végét, de minden szereplőjét alkalmazkodásra, helyezkedésre kényszeríti. Ettől még az újságírás lényegében ugyanaz, ami eddig is volt: egy nagyon magas hozzáadott értékű tevékenység, amely beágyazódva a mindennapi élet vérkeringésébe mindig is a figyelem középpontjában marad. Have fun!

Szerző: Radó Mátyás